A 26. héten elég jól sikerült tartani az edzéstervet, annyi eltéréssel, hogy a Balaton-átúszás előtt a csütörtöki futást is kihagytam, így két napot tudtam pihenni. A Balatonon, mivel először vettem részt az átúszáson, nem kockáztattam, egyenletes tempóban, mellúszásban teljesítettem a távot. A tervezett 2:30 körüli időnél egy kicsivel gyengébbet úsztam, de hát más élővízben úszni, mint az uszodában, másrészt szinte biztos, hogy 2-300 méterrel többet teljesítettem a hivatalos 5,2 kilométernél, mert néha kisodort egészen a hajókig az oldalról jövő hullámzás, máskor pedig kerülgetni kellett a csoportban úszókat. Balatonboglárra érve a lábam nem akarta abbahagyni az úszást, így szinte kiszaladtam a partra. Aznap csak a felkaromban volt izomlázam, másnap reggelre megérkezett a lábaimba is. Ez már csak azért volt érdekes, mert aznap délelőtt volt a 6 fordulós szolnoki futóverseny zárófutama, ahol 5 verseny után a korosztályomban 2. helyen álltam 3 pont hátránnyal. Ezt éppen be tudtam volna hozni, ha győzni tudok, de reggel még abban sem voltam biztos, hogy végig tudom futni az 5,5 kilométert. Mindenesetre belevágtam. Az első kilométer 4:40 körül ment, aztán elkezdtem egyre jobban lassulni, a vége már nagyon nehéz volt, de nem értek utol. Így holtversenyben nyertem meg a kupát!