Gyermekkori álmom, hogy a sportok királynőjének legismertebb számában, a 100 méteres síkfutásban egy komoly versenyen elindulhassak. Úgy 12-13 éves voltam, amikor 8 másodpercre futottam a hatvanat. Akkor éppen a megye I.-ben fociztam, nem azért, mert ebben lettem volna jó, hanem a haverok miatt. Sajnos nem fogta senki a kezem, hogy megmutassa, hogyan lehetnék jó sprinter. Most már soha sem fog kiderülni meddig juthattam volna, de az álmaimat nem adtam fel. Már 3 éve úszom heti 2-3 alkalommal 1,5 kilométereket, és tavaly nyár óta futok havi 50-100 kilométert. A felkészülést az idén a Balaton-átúszásra, és néhány félmaratonra terveztem be. Mától elkezdem a gyorsasági edzéseket is. Miért pont mától, mert ma töltöttem be a 47-et...

Még egy megválaszolandó kérdés: miért pont 10.16? Mert pillanatnyilag ez az olimpiai kvalifikációs szint...